– Ön öt évet húzott le Guantánamón, a világ egyik legrettegettebb börtönében, ahogy könyvében írja, ártatlanul. Fogvatartói az után engedték el, hogy ez számukra is nyilvánvalóvá vált. De miért kellett ilyen sok időnek eltelnie a szabadulásához?
– Magam sem tudom, fogvatartóim számára ugyanis már körülbelül fél év után kiderült, hogy ártatlan vagyok, és semmi közöm a terrorizmushoz. Mégsem vezetett egyenes út a szabaduláshoz, mert alá akartak íratni velem egy nyilatkozatot, amelyben elismerem, hogy az al-Kaidához tartozom. Mivel ezt elutasítottam, annak ellenére folytatódtak a kínzások, hogy tudták: nem vagyok bűnös.

Amerikai börtöntábor Kubában. A háromból csak egyet zártak be.

– Szinte gyerekfejjel, tizenkilenc évesen került Guantánamóba. Hogyan tudott ellenállni a kínzásoknak?
– Fogalmam sincs. Fizikailag jól bírtam, valószínűleg azért, mert gyerekkoromtól kezdve edzettem a testemet. A börtönben meg csak Istenhez fohászkodtam, hogy segítsen kijutni onnan.

– Regénybe illő, ahogy önt Pakisztánban letartóztatták. De őszintén, soha nem is rokonszenvezett az al-Kaidával vagy a szélsőséges iszlámmal?
– Nem, soha nem szimpatizáltam az iszlám szélsőségesekkel. Egyébként többek között azért sem írtam alá a papírt, mert nem akartam, hogy a családtagjaim azt higgyék, terrorista vagyok.

– Elmondaná, milyen módszerekkel kínozták a guantánamói börtönben?
– Én nem nevezném börtönnek Guantánamót, sokkal inkább kínzókamrának, ahol válogatott kínzásokkal próbáltak megtörni. Hol elektrosokkal, hol úgy, hogy vizes törülközőt tettek a fejemre, és azt ütötték, hol pedig vízbe fojtás szimulálásával. Máskor 4-5 napra is megláncoltak, és meghatározott időközönként bejöttek, hogy aláírassanak velem egy beismerő vallomást. Aztán, amikor ezt elutasítottam, folytatták tovább.

– Kit hibáztat az önnek okozott szenvedésekért? Mit érez az amerikaiak iránt?
– A történtek ellenére nem gyűlölöm Amerikát és az amerikaiakat, még amerikai barátaim is vannak. Azokat vádolom, akiknek részük volt az elrablásomban és a fogva tartásomban. Köztük a német és a török titkosszolgálat embereit is, akik ugyancsak részt vettek a kínvallatásban, s német és török állampolgárságom ellenére a kisujjukat sem mozdították értem.

– Ha beszélhetne Obama elnökkel, aki 2009-ben még be szerette volna záratni a fogolytábort, mit mondana neki?
– Nem mondanék neki semmit, mert véleményem szerint minden elnöknek kötelessége lenne fellépni a kínzás ellen.

Guantanamói rab. Nincs ügyvédi védelem.

– A könyvével és a közszerepléseivel mit szeretne elérni?
– Ami velem megesett, azt már nem lehet meg nem történtté tenni. De Guantánamót még mindig nem zárták be, és sokan még mindig ítélet nélkül raboskodnak benne. Guantánamón kívül is vannak még titkos börtönök a világban, ahol gyakran kínvallatások folynak. Remélem, hogy valami változik a jövőben, ezért vagyok most Brüsszelben is.

– Legalább elnézést kértek öntől a történtek miatt?
– Nem, az égvilágon senki, pedig ez elvárható lenne. Frank-Walter Steinmeier akkori német külügyminiszter, aki megtagadta a közbenjárást értem, később azt nyilatkozta, hogy ma is ugyanúgy cselekedne.

– Szándékában áll bírósághoz fordulni? Ha igen, kit készül beperelni?
– Ahhoz, hogy bírósághoz tudjak fordulni, szükségem lenne hivatalos dokumentumokra. Ezeket azonban a német titkosszolgálat érintettsége miatt nagyon nehéz megszerezni. Az ügyvédem jelenleg próbál hozzájutni a német hatóságoktól a dokumentumokhoz, addig nem léphetünk. Ha végül bíróság elé kerül az ügyem, akkor George W. Bush akkori amerikai elnököt és a volt német külügyminisztert perelném be, továbbá azokat, akiknek szerepük volt a megkínzásomban.

– Sikerült visszailleszkednie a civil életbe? Van munkája és állandó keresete?
– Sajnos ebből a szempontból elég rosszul áll a szénám. Általában legfeljebb néhány hétre találok állást, utána vége. Az álláskeresés felér egy kálváriával, mert ilyen múlttal a hátam mögött az emberek tartanak tőlem.

– Akkor miből tartja fenn magát?
– Ismerőseimmel létrehoztam egy alapítványt, amelynek az a célja, hogy fiatalkorú bűnelkövetőknek segítsen visszatérni a helyes útra.

– Úgy tudom, hogy ma már családos ember. Elmeséli majd egyszer a gyerekeinek a történetét?
– Nem hiszem, hogy szükség lesz rá, mert a könyvemből vagy máshonnan úgyis megtudják majd.

Murat Kurnaz hihetetlen története
A guantánamói büntetőtáborból való szabadulását követően Murat Kurnaz első dolga az volt, hogy Németországban bement egy járműboltba, és a szüleitől kapott pénzen megvásárolta álmai motorkerékpárját. A 19 évesen a poklok poklát megjárt harmadik generációs török fiatal így ünnepelte meg a szabadulását, és így állt bosszút az életéből elvett évekért. „Guantánamóban egyszer az egyik őrnél, egy színes magazinban láttam egy spéci motort. Azt mondtam magamnak, hogy ha egyszer kiszabadulok innen, akkor megveszem. Éppen a végzetes pakisztáni utam előtt szereztem meg a jogosítványt, de öt évet kellett várnom arra, hogy először használjam” – nyilatkozta a Figyelőnek azon kevés Guantánamót megjárt rab egyike, akinek az arcát is megismerhette a világ.
A most 30 esztendős Kurnaz 2007-ben megjelent, 18 nyelvre lefordított könyvében írt fogságba eséséről és fogva tartásának körülményeiről. (A könyv címe: Öt év az életemből: egy ártatlan ember Guantánamóban.)
A Brémában török vendégmunkások gyerekeként született, az események idején még csak török állampolgár egy 2001. októberi napon, tehát alig egy hónappal az Egyesült Államokat ért terrortámadás után rossz időben rossz helyen volt, amikor a pakisztáni hatóságok letartóztatták, és átadták az amerikaiaknak. A fiatal török saját elmondása szerint a Jamayat Al Talliq néven ismert iszlám misszionáriuscsoport iskolájában, a pakisztáni Pesavárban vett részt egy szemináriumon, és egy buszon éppen a repülőtérre tartott, hogy visszatérjen Németországba. A pakisztáni rendfenntartók azonban lerángatták a járműről. Több évvel az események után Kurnaz úgy tudja, hogy a pakisztániak pénzért adták el többek között őt is az amerikaiaknak.
Pesavárból az afganisztáni Kandahárban található amerikai támaszpontra szállították, ahol más terroristagyanús személyekkel együtt megkezdődtek a kihallgatások. A fiatalember kálváriája néhány hónappal később a kubai guantánamói amerikai támaszponton kialakított fogolytáborban folytatódott. Könyvében részletesen ír arról az embertelen bánásmódról, amelyben neki és más fogvatartottaknak részük volt. Azt állítja, hogy a Kubába hurcoltak között 14 éves fiúk is voltak, sőt egy kilencéves gyerekkel is találkozott.
Az al-Kaidához fűződő kapcsolataira nem találtak bizonyítékot fogvatartói, akik elengedésének fejében, kínzások árán mégis megpróbáltak kicsikarni tőle egy beismerő nyilatkozatot. Ezt azonban nem volt hajlandó aláírni. Az ügyvédei által megszerzett dokumentumok szerint már 2002-ben tisztázták a gyanú alól, és még azon év szeptember 30-án tervezték is az elengedését. Mégis csak 1600 napnyi raboskodás után, 2006 augusztusában szabadult és térhetett vissza családjához Németországba, ahol jelenleg is él, és megpróbál erkölcsi elégtételt szerezni a neki okozott szenvedésekért.
Kurnaz a német és a török titkosszolgálatokat is cserbenhagyással és aktív közreműködéssel vádolja. Lényegében mindkét hazája megtagadta, amikor sokáig szó nélkül hagyták külföldi börtönben sínylődni. Törökországban, úgy látszik, mégsem feledkeztek meg róla teljesen, mert röviddel az után, hogy visszatért a hírhedt Guantánamóról, behívót kézbesített neki a posta a török hadseregbe.Guantánamo tíz éve
A Kuba délkeleti csücskén található amerikai katonai támaszpont hosszú éveken keresztül a tengeren kihalászott kubai és haiti menekültek elhelyezésére szolgált. A haditengerészet létesítményének egy részét 2002-ben alakította át a Bush-kormányzat az előbb Afganisztánban, később Irakban elfogott terroristagyanús személyek fogva tartására. Azért esett a választás a trópusi öbölre, mert az az amerikai joghatóság szempontjából területen kívülinek számított. Így az ott fogva tartott személyeknek nem járt ügyvédi védelem. A Guantánamóban őrzött személyekkel szemben külön elnöki rendelettel felállított katonai bíróságok jártak el.

Barack Obama röviddel elnökké választása után, 2009 januárjában ugyan aláírt egy rendeletet a sokat bírált guantánamói fogolytáborok egy éven belül történő bezárásáról, ám erre a mai napig nem került sor. A három tábor közül csak egyet zártak be. Ennek oka illetékesek szerint az, hogy végül a bezárást többségében ellenző Kongresszus meghátrálásra kényszerítette az elnököt.

Sajtójelentések szerint 2002 januárja óta összesen 779 őrizetbe vett személyt – valamennyien férfiak – szállítottak Guantánamóba. A fogolytábornak 2012 szeptemberében még 167 lakója volt. A Wikipedia szerint nyolcan hunytak el a fogva tartás alatt, 600 embert pedig elengedtek úgy, hogy egyáltalán nem emeltek vádat ellenük, vagy hazájukban lévő büntetés-végrehajtó intézetbe szállították át őket.

Kapcsolódó cikkek